Lapértesülések szerint nyomást gyakorolt az egyes médiumokra, hogy ne hozzák nyilvánosságra a hitelfelvételével kapcsolatos híreket. Wulff karácsony előtt kért bocsánatot az elhallgatott hitelfelvétel miatt.

Bár a német parlamenti pártok többsége egyelőre nem követeli az elnök lemondását, s a megkérdezett polgárok többsége is inkább maradása mellett foglalt állást, népszerűtlensége folyamatosan nő. Ráadásul újabb és újabb gyanús részletek derülnek ki ügyéről. A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung, majd a Süddeutsche Zeitung számolt be arról, hogy Wulff december 12-én "végleges szakítással" fenyegette meg a Springer-kiadót, illetve a Bild Zeitung főszerkesztőjét, Kai Diekmannt arra az esetre, ha tovább folytatja cikkeit az őt meglehetősen kényesen érintő, megfogalmazása szerint "lehetetlen történetről".

A Süddeutsche Zeitung tegnapi kiadásában azt állította, hogy Wulff semmit sem bízott a véletlenre, s kuvaiti látogatása során telefonon hívta fel Diekmannt. A főszerkesztőt azonban nem érte el, mert az New Yorkban tartózkodott. Így a német elnök az üzenetrögzítőjére beszélt, s állítólag azt mondta, hogy a Bild "átlépte a Rubikont". Sőt meg nem erősített hírek szerint "háborúval" is fenyegetőzött. A Süddeutsche Zeitung azt is közölte, hogy a német elnök állítólag jogi lépéseket helyezett kilátásba az ügyet feltáró újságíró ellen. Ugyanezen lap szerint az államfő később megbánhatta dühkitörését, mert telefonon kért bocsánatot Diekmanntól.
A Springer kiadó nem tett közzé nyilatkozatot Wulff állítólagos nyomásgyakorlásáról. Az azonban tény, hogy a Bild elsőként számolt be a német elnök ügyéről. Ez azért is érdekes, mert a Bildet korábban bírálatokkal illették, mivel túlságosan is kesztyűs kézzel bánt a doktori disszertációja plagizálása miatt a védelmi tárcáról lemondani kényszerült Karl Theodor zu Guttenberggel. A Bild azonban Wulff ügyében nem fogta vissza magát, igaz, az akkori beszámolókban nem tettek említést arról, hogy az államfő nyomást gyakorolt volna a lapra.

Wulff még Alsó-Szászország miniszterelnökeként kért félmillió eurós kölcsönt egy vállalkozó barátjától, Egon Geerkenstől. Válása után ugyanis hírek szerint rossz anyagi helyzetbe került. Ezzel önmagában még nem lenne gond, ám a kereszténydemokrata politikus a hitelfelvételt elhallgatta, ami honfitársai szerint nem elnökhöz illő cselekedet. Már csak azért sem, mert amikor néhány évvel ezelőtt a hannoveri szövetségi gyűlés a Geerkenshez fűződő viszonyát firtatta, Wulff nem tett említést a nem csekély összeg elfogadásáról.

Később kiderült, hogy az elnök megannyi juttatásra tett szert a befolyásos baráttól és más üzleti szereplőktől. Külföldi utakra és kiadós vacsorákra hívták. Ráadásul - amint a Der Spiegel internetes kiadása beszámolt róla - Wulff egy másik hitel miatt még kínosabb helyzetbe kerülhet. Ez utóbbival az elsőt akarta kiváltani. Az 520 ezer eurós összeget a Baden-Württemberg-i banktól (BW-Bank) vette fel 2010-ben, ugyancsak Egon Geerkens közvetítésével. Wulff rendkívül előnyös feltételekkel vehette fel a hitelt. Mint a Spiegel írja, a pénzintézet nagyon hálás volt az akkori alsó-szászországi miniszterelnöknek azért, mert Wulff közbenjárására megmentették a csődtől a bank egyik legfontosabb befektetőjét, a Porsche autógyárat. A német lapnak Wulff azt állította: nincs közvetlen összefüggés a Porsche megmentése és az előnyös hitelfelvétel között.

A német közvélemény egyre kevésbé hisz Wulffnak. Bár a többség még nem kívánja távozását az államfői posztról, a megkérdezettek 48 százaléka azt közölte: alig vagy egyáltalán nem hisz neki. Wulff távozását egyelőre a politikai élet szereplői sem követelik. Az ellenzéki szociáldemokrata SPD elnöke, Sigmar Gabriel is úgy foglalt állást: nem támogatná az elnök menesztését, hogy ne álljon elő ismét olyan űr, amely Wulff elődje, Horst Köhler távozásakor keletkezett.

R.T. / Népszava