Dolgom szerda délután a Heves megyei Hevesre küldött és a településre Gyöngyösön keresztül vezetett az út, de hogy még kacifántosabb legyen a történet Ecsédről indultam. A Mátrai Erőműbe tartó buszra szálltam fel és a jegyem megváltása után helyet foglaltam a bal első ülésen. Az út Rózsaszentmárton, Szűcsi, valamint Gyöngyöspatán keresztül vitt és nem mondhattam el róla, hogy izgalmas lett volna. Egy darabig.
Ahogy beérkeztünk Patára, mintha egy darázsfészekbe kerültünk volna, a település telis-tele volt rendőrökkel. A néhány ember, aki a buszon ült ekkor döbbent rá, hogy mi is történik ott valójában és mit is jelent a 21. században Gyöngyöspata neve. Roma - Magyar háború, melyet talán emlékeim szerint (van belőle bőven) több cigányvezető és író megjósolt. Itt tartunk. Sofőrünk megérezhette a bajt, mert megjegyezte, hogy ez munkás busz, időre megy, és nem engedi felszállni a buszmegállóban táborozó, nem kevés létszámú roma származású utazni kívánókat. A háttérből megerősítés képpen, egy idősebb hölgy meg is jegyezte, hogy azt jól teszi, mert még a végén „megesznek” minket.

Két megállót érint a járat Gyöngyöspatán és mind a kettő valóban tömve volt a patai roma lakosokkal, főleg nőkkel és gyerekekkel, akiket rendőrök védtek az esetleges atrocitásoktól. Mikor a busz megállt a szerencsétlen helyzetbe került sofőr, komoly dilemmába kerül. Engedjem, vagy ne engedjem.
Mikor a busz megállt és az ajtót kinyílt, a megállóban várakozó kevés létszámú magyar utas felszállt és ismerve a vezető, szokásos módon kézfogással üdvözölte volna, de ő idegesen beljebb hessegette őket, csak hogy zárhassa az ajtót. A lent várakozó cigány lakósok közül a busz állását kihasználva néhányan az ajtó felé indultak, hogy felszálljanak és mikor látták, hogy nem záródik az ajtó ezt meg is tették. Tisztességesen jegyet kértek a sofőrtől, aki jegykiadás nélkül a busz belső része felé küldte őket. Ami ezután történt, az igazán érdekes volt számomra. A buszvezető a buszba invitálta a többi lent álldogáló romát és fizetés nélkül felengedte őket a járműre. Olyan érzésem támadt, mintha katasztrófa sújtotta övezetből menekítené ki az embereket. Az esemény természetesen hírértékkel rendelkezett, ezért néhány TV társaság kamerái előtt zajlottak.

A következő megállóban szintén ez történ. A vezetőnek már eszébe sem jutott, hogy jegyről beszéljen, csak hessegette befelé az utasokat és halkan szitkozódott, hogy mit fog mondani az ellenőrnek, hogy ennyi potyautas ül a buszon. (Szerettem volna látni azt az ellenőrt, aki erre a buszra felszállt volna.) Mivel a következő megálló már Gyöngyös volt néhány percig egy buszon utazott magyar és cigány, csendes egyetértésben a kissebségi érzés hatására.

A szándékos indulatkeltés, mely most Gyöngyöspatán zajlik, senkinek nem jó. Mindenki fél és nem tudja mikor ér véget ez a rossz álom. Az együttélés szabályai már a múlt ködébe vesztek, mára ez a szabály mindenki számára szubjektív lett és úgy tartják be, ahogy akarják. Nem jó dolog ez, mert csak ellenérzésekhez vezet, de a legnagyobb baj ott kezdődik, amikor a politikai pártok a megoldás megtalálása helyett a saját népszerűségük fokozására használják fel a helyzetet. Véleményem szerint, most ez van.

Arold Péter