A föld elfedi a lényeget – hangsúlyozza Tuza Róbert, az Egri Városháza építéshatósági csoportvezetője. Iránymutató hatályos jogi keret nélkül az önkormányzat sem tud semmit kezdeni a kialakult állapotokkal. A gondok gyökerei még a történelmi múltba nyúlnak vissza: az utóbbi évszázadokban Egerben és közvetlen környékén valóságos föld alatti labirintus, járatrendszer alakult ki, maga a város is ezen az ementálisajt-szerűre lyuggatott altalajon, kőzeten nyugszik. A jellemzően puha vulkanikus tufába vágott pincejáratokat használták tárolásra, borászkodásra, de a nehéz időkben – legutóbb a második világháború idején – menedékül is szolgáltak az itt élőknek. A kitermelt követ pedig a felszíni építkezések nyersanyagaként használták föl. Mindez nagyon jól működött így az elmúlt évszázadokban, az emberek pincét vágtak maguknak vagy akár közösen, s ekként használták a leszármazottaik is a járatokat. Esetleg egymás tenyerébe csapva vagy zsebszerződéssel gazdát is cseréltek a szóban forgó ingatlanok. Nagyobb fennakadás nélkül ment a dolog.

Lehet, hogy semmijük nincs?

Ám elérkezett a rendszerváltás, s a '90-es évektől elindult a nagy tulajdoncsere, a magánosítás folyamata: elkezdődtek a földárverések, egykori állami, illetve szövetkezeti ingatlanok cseréltek gazdát. S ezt követően kezdtek el lassan a pincehasználók – magukat tulajdonosnak tudván – szembesülni azzal a ténnyel: lehet, hogy nincs is semmijük. Pincéjük legalábbis semmiképp. A földalatti járatok ugyanis jellemzően a felszíni területek új gazdáinak birtokába kerültek.
Becslések szerint Egerben jelen pillanatban is akár több száz ilyen rendezetlen helyzetű föld alatti járat lehet, melyek semmilyen hiteles helyi vagy hatósági, földhivatali nyilvántartásban nem szerepelnek. A megyeszékhelyen 7–8 éves bírósági perek folynak e tárgyban, de akadt példa 10–12 évig elhúzódó eljárásra is, s most is van folyamatban ügyészségi felszólításra indított rendőrségi vizsgálat.
Egy ilyen per során például szakértők vizsgálták, meddig terjed a föld alatt az ingatlan birtokosának tulajdonjoga, s ezt (mint egy ház pincéjeként) hét méterben állapították meg. A törvény szerint a telek és az alatta lévő (belőle nyíló) pince ma tulajdonjogilag egy elbírálás alá esik. A pince ma szinte az egyetlen olyan ingatlan, amit nem engedély útján, hanem építéssel lehet birtokba venni – mondják a szakértők.
A kaotikus magyar tulajdonviszonyok elrettentő példáját mutatja a több mint hetvenéves felnémeti pincék legutóbbi ügye is. Eladták a fejük fölül a földet, s az érintettek megvehették a saját őseik vájta tárolókat.

Bizonyíthatatlan a tulajdonjog

Ma a nem közterületről nyíló pincék esetében külön helyrajzi szám híján a tulajdonjogot sem lehet bizonyítani, így például építési, bővítési engedélyt sem lehet kiadni rá. Nincs külön életszerű szabályozás erre a területre, így vita esetén a bíróság, de a hatóságok is szinte tehetetlenek – utal rá Tuza Róbert. A pincére mint különleges építményről szóló jogforrásra és eljárásra lenne szükség – tette hozzá a szakember. A probléma közeli megoldását nehezíti, hogy helyi, elsősorban a néhány tucat hazai „pincés településre” korlátozódó gondról van szó.

Forrás: heol.hu