Magyar lánnyal kötött házasságot és négy gyermeket nevelnek. Ramadan 1997-ben felvette a magyar állampolgárságot és az hitte egyenesbe jöttek, de sajnos nem így történt. Hét éve családjával visszatért Alexandriába, s ekkor kezdődtek a problémák.

A feleség betegeskedni kezdett: cukor- és érbetegséget állapítottak meg nála. Egyre gyakrabban lett rosszul, majd kómába is esett. Képtelenek voltak fizetni a kezelést. A kórházi költségek miatt el kellett adniuk a takaros házat, ahol addig éltek, ám Ramadan az útlevelét is elvesztette, így nem tudott kereskedni, veszélybe került a megélhetésük. Hiába ment a kairói magyar követségre, ott sem segítettek rajta. Egy rossz hírű – ahogy mondja: beduinok lakta – tengerparti környéken sikerült szereznie albérletet. Az arra élők nem nézték jó szemmel felesége keresztény mivoltát: gyakorta rájuk támadtak, betörték az ablakokat, s előfordult, hogy csak a szomszédok közbelépésének köszönhetően úszták meg a komolyabb bajt. Eldöntötték, hogy visszatérnek Magyarországra.
– Nekem nem számít, hogy arab, zsidó vagy magyar valaki. Nálam csak jó emberek és rossz emberek vannak – mondja Ramadan. – Úgy éreztem, Egyiptomban nem vagyunk biztonságban. Szerencsénk volt, hogy a régi magyar konzult új váltotta fel, aki elődjével szemben nagyon jóindulatúnak bizonyult. Szerzett repülőjegyeket, így a feleségem és a gyerekek tavaly szeptember végén vissza tudtak jönni Csányba, az anyósomhoz. Rajtam egy alexandriai keresztény pap segített: neki köszönhetően december 22-én útnak indulhattam én is, így karácsonyra ismét együtt volt a család.
Ramadannak azonban nem sikerült munkát találnia. Bár mindig akadnak olyanok, akik segítenek rajtuk, mindez kevés a megélhetésükhöz. A hattagú család a havi 68 ezer forintos családi pótlékból él, amiből tízezer mindjárt el is megy a feleség gyógyszereire. A gyerekek kiskorúak, iskolába járnak, és bár tető legalább van a fejük felett, a családfő szerint jó lenne legalább annak a töredékét biztosítania a lányainak, mint amiben a hasonló korú többi gyermeknek része lehet.
– Soha senkitől nem kértem segélyadományt – jelenti ki önérzetesen. – Mindig megkerestem a betevőt. Most nem tudok elhelyezkedni, márpedig nekem munkára volna szükségem, bármilyenre.

Forrás: heol.hu