A setlistnél már csak Tom Jones hangja volt erősebb. Sok kortárs énekessel ellentétben neki, szerencsére fikarcnyit sem kopott a hangja. Örült is ennek nagymama korú és fiatalabb rajongó egyaránt (szerintem az előbbiek voltak többen, bár a koncert vége felé egész masszív csápoló had rohanta meg az amúgy székekkel telepakolt küzdőteret, illetve a színpad előtti részt). Ennek pedig Tom Jones örült!

Ha már lemezbemutató turné, azért csak felcsendültek a legújabb dalok is, amik közül van, amit maga a Bono-Edge szerzőpáros jegyez (Sugar Daddy), és elhangzott az én kedvencem is, a kellően megdörrenő, Tom Jones hangjához leginkább méltó Never is.

Az újdonságok után viszont egyből előkerült a Delilah. Az Aréna egy emberként, boldogan dülöngélt jobbra-balra, és ezután csak úgy sorjáztak a slágerlistát dalok. (Mama told me not to come, Save the last dance for me, I'm never gonna fall in love again, She’s a lady)

Voltak meglepetés feldolgozás dalok is, külön köszönet a Hard to Handle-ért!

A koncert közepén egy kocsmai hangulatot megidéző blokkban 3 gitár kíséretében elhangzott három blues-folkos dal, melyben az öreg lubickolt, hiszen mint kifejtette, ezek olyan dalok, melyeket már pályája elején, füstös kis helyeken is játszott.

Végig látszott rajta, hogy jó kedve van, elég sokat „táncolt”, és mint kifejtette, ő nem szégyelli a korát (noha néha nem jut eszébe), idén éppen 69 éves. Azért nem lehet rossz 69 évesen végigturnézni a világot, és nap mint nap azt tapasztalni, hogy 30-40(!) évvel fiatalabb „kiscsajok” sikítoznak az első sorokban.

Volt is mire! A koncert záró része előtt az ősz fejű bácsi lement, és átadta a színpadot fiatal zenészeinek. Ekkor egy elég durva house-alappal megkezdődött a diszkós rész. A nénikék néztek is, hogy na ezt így, hogy?! Ősz fejű bácsi helyett pedig egy igazi macsó tért vissza, akitől ennyi idősen is simán hiteles volt a Sex bomb, a Kiss, vagy a Take me back to the party.

Köszönjük a bulit, Tamás bátya, várunk vissza 70 évesen is!

Forrás: Mymusic.hu