Kemoterápia előtt jött az orvosom és mondta: Margitkám, jöjjön valaki érted, vigyenek ki a kórházból, a gyönyörű hajadat le kell vágni, mert a kemoterápiától el fog hullani. Jött a kislányom, elvitt a fodrászhoz, levágták a hajamat. Ez kicsit megrendített, mert a hajamban éreztem mindig az erőmet, mindig csodaszép volt. Rövid hajjal visszamentem a kórházba, kicsit elkeseredve, de aztán vigasztalódtam az evangéliumból. Onnan mindig megkaptam, és megkapom az erőt. Lényeg a lényeg, nagyon-nagyon bántott a rövid haj, soha életemben nem volt fiú frizurám. Másnap reggel a két húgom megjelent a kórházban, ugyanolyan rövid hajjal. Jöttek viccelődve, és mondták, hogy nem csak te divatozol, hanem mi is. Rám jött a sírás, sírva nevettem.